Élményből emlék

Élményből emlék

Élményből emlék

Élményből emlék

Élményből emlék

Élményből emlék

New York Cafe

A gyermeki, tiszta lélek - avagy Pani a királylány

2018.04.05. A

Mindig és mindig rácsodálkozom arra, milyen jóságos is vagy te még kicsi Annám. Főleg akkor, amikor az üzleti életben nap mint nap látom a harcot, a gyűlöletet a kapzsiságot. Vajon hol romlik el az ember? Vajon milyen leszel Te nagy korodban? Vajon mit tehetnék én, hogy minél inkább olyan maradj, amilyen vagy most?
 

Mindig és mindig rácsodálkozom arra, milyen jóságos is vagy te még kicsi Annám. Főleg akkor, amikor az üzleti életben nap mint nap látom a harcot, a gyűlöletet a kapzsiságot. Vajon hol romlik el az ember? Vajon milyen leszel Te nagykorodban? Vajon mit teh


De szeretnék gyerek lenni. Egy kis királylány vagy, egy tündér hercegnő, akit csak a játék, a virágok, a lepkék és az Anyukája, a családja érdekel. Adsz a csokidból is, pedig nagyon szereted. Ha valami bánt, esetleg sírsz, de senki nem bántasz. Mosolyogsz, nevetsz, szeretsz, és élvezed az életet. Felnőttként minden nap csatákat vív az ember, kisebbeket, nagyobbak, függően attól, mit dolgozik, hol és hogyan él. Neked fogalmad sincs a kapzsiságról. Bármid van, vagy volt, szívesen küldöd el Dóra babának, adod oda bárkinek. Önzetlenül. 

 

Mindenkiről jót mondasz, és talán ez a legrosszabb, ami tesznek egymással a felnőttekkel,  mások „pocskondiázása”. XY ilyen, ezt mondta, csak vele ne és hasonlók. Nos, igen, talán ez a legfontosabb. Ezt talán meg tudom tanítani neked. Talán ettől meg tudlak védeni, hogy ne tedd. Nem tudom, angyali kis lelkedet menyire rontja majd meg a világ, mennyire tudok én és anyukád segíteni neked ebben, de azon leszek, hogy megtanítsalak, mindig jót mondani mindenkiről. Vagy legalábbis semmit. Tudom, nagyon nehéz ez. Hiszen bántanak, és fáj, rosszat mondanak rólad, igazságtalanul, és az felháborító. Sokszor kinyílik az ember zsebében a bicska, de ahogy öregszem egyre jobban uralkodom én is magamon. Felháborító dolgokat művelnek emberek, de a bosszú nem vezet sehová. Megtehetném, jó érzés lenne egy darabig, de utána nyilván megbánnám, mert a káröröm nem Istentől való. 
 




Próbálok most én tőled tanulni, hogy aztán visszaadhassam. Benned még az angyalok szeretete, lelkülete működik, figyellek, és csodálkozom. De jó lenne ilyennek lenni, mint amilyen vagy. Vajon megmaradnék ebben a világban? Vagy elvisz a sok földi lét sok hamis vágya mindenképp? Lehetnék én is egy életen keresztül inkább királyfi, egy mesevilágban, ahol csak a jókat látom meg? Mi lenne, ha nem üzletemberként dolgoznék, hanem valami karitatív munkakörben. Mondjuk papként? Terézanyaként? Misszionárius orvosként Afrikában. Mindenről lemondva, megélheti az ember ezt a boldog életet? Vagy akkor sem tudja a gonosztól átjárt lelkét megváltoztatni? Nem tudom sajnos a válaszokat, még fiatal vagyok, talán egyszer megértem, amikor már lehet késő lesz. De amíg lehet, vigyázok arra, hogy a te életed ilyen maradjon. És talán még gyönyörű nővérkéddel is tudok erről beszélni….