Drága Bogyóm!

Rég nem írtam neked levelet. Nem is tudom, igazából írtam-e már szerelmes levelet Neked… Bár kapcsolatunk viharos kezdetén kitört belőlem a romantikus szerelmes, mint amikor minden nap egy csokor rózsát vitt ki Neked a futár egy héten keresztül, amíg szüleidnél voltál vidéken, vagy maga az első igazi randevúnk a várban, a Pierrot-ban. De levelezni, sajnos, manapság már nem szokás. Pedig ha az ember leül és ír, annyi minden eszébe jut. 

8 éve vagyunk együtt, de most jobban szeretlek mint valaha, és ennek annyira örülök. Sokszor elmondom Neked, hogy számomra ez korábban elképzelhetetlen volt, hogy valakit ennyi ideig, nem hogy szeressek, ne unjak meg. Voltak nekünk is hullámvölgyeink, történtek dolgok, amelyek nem kellett volna megtörténniük, de ahogy te is mondtad a felnőttbarát Idill hotelben, nem ez a lényeg, hanem ez, hogy ezeken mindig túltesszük magunkat, sőt, megerősödve jövünk ki belőlük. Annyira soha nem voltunk mélyen, hogy ne a másik lenne a legfontosabb számunkra. Jó érezni, tudni, hogy örök vagy nekem. Jó érezni, hogy 8 év után jobban szeretlek, mint valaha. Ha valakinek ez meg van, mindene meg van. Én nagyon boldog vagyok. Nem most, nem csak ebben a pillanatban, folyamatosan.

Bár a „Szerelmes levél ötlete” még az Idill hotel előtt „fogalmazódott meg”, de jó, hogy együtt voltunk pár napot csak ketten Hévízen. Nagyon örülök ennek, hogy megegyezik ebben véleményünk, hogy kellenek az együtt eltöltött napok a gyerekek nélkül is néha, ez is csodás volt. Annyira emlékszem, amikor a Tamás Atya a házasságról beszélt, és kiemelte, hogy a gyerek nem a házasság célja, hanem a szerelem gyümölcse. Azért születik, (normális esetben), mert két ember szereti egymást, és ez a szeretet teremt, de attól nem szűnik meg önállóan létezni. A gyerek sokat változtat egy kapcsolaton, és sok mindent másképp lesz, mint annak előtte, de nem állhatja útját annak, hogy mi szeressük egymást. Igaz szerelemmel, mint annak előtte. Ennek pedig fontos része a kettesben eltöltött meghitt pillanatok, sőt napok. Ez megint bebizonyosodott. Az egy hullámhosszra hangolódás leírhatatlan töltést ad. Mind a kapcsolatunknak, mind a hétköznapoknak, mind a munkának. 

43 éves vagyok, már nem írom le minden mondatban, hogy szeretlek, még ha ez egy szerelmes levél is. A szavaknál 8 év távlatából a lemez B oldalát hallgatva már kisebb a jelentőségük, mint a tetteknek. Mégis, annyira örülök, hogy a valóságban sokszor mondjuk ki egymásnak, hogy szeretlek. És ezt a gyerek is átvette, talán jobban ki tudja majd fejezni érzéseit, mint az a gyermek, aki nem latja és nem hallja azt a szüleitől, hogy szeretik egymást. Csodás kis gyermeket hoztunk mi így hárman az Istennel együtt létre. Annyira jó, ahogy ki tudja fejezni a háláját, azért ha valamit kap az élettől vagy tőlünk. Annyira jó, amikor átölel és mondja, hogy szeretlek Apa. A Te szemeid vannak rajta, a te hajad szőkesége csillog fürtjein. És a nagy Isten kegyelme, hogy ha nem is elsőre, de másodikra megtapasztalhattam, milyen az, ha olyan valakivel köti össze az ember az életét akit igaz szerelemmel szeret. Ugyan olyan teljes szívvel szeretem másik gyermekemet is, de talán soha nem fogunk tudni így viszonyulni egymáshoz vele, mint Annával, hiszen Te kapocs vagy közöttünk. Egy ember akit mindketten a legjobban szeretünk a Világon. 
 

8 éve ilyenkor a tavaszban kezdődött az egész. Akkor még minden friss volt, vad, túlfűtött és tele romantikával. Kíváncsi lennék, ha akkor ott a Halászbástyán valaki megmutatja nekünk azokat a pillanatokat amiket az ERLÁ-ban átéltünk, vajon mit szólunk…. Bár, lehet cseppet sem csodálkoztunk volna, talán még segített is volna. De azt a tavaszt, azt a küzdelmet nem szeretném odaadni, még ha néha nehéz is volt. Mind a mai napig van, hogy nézlek, és csodálom, milyen szép vagy. Értem én, hogy mi nagyon jól megértjük egymást, mindenről tudunk és szoktunk is beszélgetni, szeretem azt is, hogy okos vagy, de azért csak férfi vagyok. De a Pierrot-ban a várban már nem csak a szépség vonzott. Egy olyan kisugárzás kerített hatalmába, amit nem érez az ember minden nap. Egy lány, akiből a női varázslatok úgy szóródtak rám, hogy csak ültem némán, emlékszem, és még rendelni sem tudtam, csak Rád figyelni. 

 

Igen, van 14 év közöttünk. Minap, ahogy mondtam is az ERLA-ban, megdöbbentetett az a tény, hogy lehet, 14 évig nélkülem maradsz még ezen a Földön. Persze, lehet, hogy nem, de az is lehet, hogy többet. Gyötört egy ideig ez a gondolat. Mi lesz veled itt nélkülem? Hiszen mi így vagyunk egyek ketten. De egyrészt, remélhetőleg addigra lányunk már nagy lesz, és talán unokáink is lesznek. Másrészt meg szentül hiszem, hogy létezik az Isten Mennyországa, ahol várok majd rád, és ha már várok, mindent megteszek majd, hogy földi életeden is segítsenek az égiek. Amíg meg nem térsz hozzám, és onnantól fogva örök boldogságban élünk majd együtt. 

 

Jó neked „szerelmes levelet” írni.  De egy ilyen levél nem lenne elég, ha nem lenne egy szerelmes vers a végén, nem? Úgyhogy ezzel búcsúzom, és azzal, hogy játszunk majd még azzal a társassal, mert tényleg jó… Nagyon szeretlek Bogyóm!

 

8 éve, hogy találkoztunk
És lassan egymásra hangolódtunk
Egyetemi padok, te ott én itt
Egy kék szempár, mely a katedrán is megbódít
Budai vár, Balaton, Duna és Citadella
Mesés volt szerelmünk első időszaka
Soha nem felejtem azt a pillanatot
Mikor a pincér csak állt és hallgatott
Mert a varázslattól megszólalni nem tudtam
Mikor a Várban, a Pierrotban
Varázslatos tavaszi érzésekben
Szemed tükrében elvesztem
Elvarázsoltál akkor és ott
Azóta sem keresem a szabadságot
Nincs kapcsolat probléma nélkül,
De mi minden sikeresen kerekedtünk felül
Ha bármi is jött, nem rombolt le semmit,
Minden veszekedés csak megerősít
Szerelmemet mélyebbre vési szívemben
Bár mindig is biztos voltam ebben
Életem párját Benned fellelettem
A halálon keresztül az örök végtelenben
Együtt fogunk menni mindig kéz a kézben
Ezt a nyolc évet nagyon köszönöm
Még ötször ennyit kérek tőled itt a Földön
S ha egyszer majd a fejem örök álomra hajtom
Téged várlak majd a Túlvilágon!