Nincs meg az egyensúly érzet. Rohantam utána, úgy, hogy seprű volt a bicikli nyergére kötve, és annak a nyelét fogva szaladtam, de csak eldőlt szegény. Kb. 2-3 bringát kinőtt így, hogy 1,5 méternél többet nem haladt vele. Aztán egyszer csak, Anyád kézbe vettem, de már legalább 10 éves volt, és Balatonnál a ház mögött, a kis utcákban megtanultak biciklizni. Akkor úgy megtanult egy csapásra, mintha mindig tudott volna. 
 

Nos, mint minden hiba a gyerekeknél, ez is a szülők hibája. Mi most Anyukáddal megpróbáljuk jobban csinálni, mint ahogy ezt a tesódnál tettem. Hozott Neked a húsvéti nyúl Pani feliratú, szép futóbringát. Alig múltál el 2 éves, amikor megkaptad, tavaly ilyenkor Húsvétra. Nyáron még kicsi voltál hozzá, de mostanra szépen belenőttél, és már szépen szeded a kis lábaidat a bringán, alig győzök futni utánad. Már sokszor le sem teszed a lábad, szerintem legkésőbb jövő ilyenkorra már sima tekerős biciklin is fogsz tudni menni. 
 

Virágvasárnapon Tesóddal mentünk egy jó nagy kört, otthonról a Pure Cafe-ig. Cuki volt, ahogy futott melletted, és vigyázott rád, hogy nehogy az árokba essél, vagy egy bukkanón orra állj a bringával. Olyan jó, hogy így szeretitek egymást. Még nem kérdezted meg soha, hogy miért van az, hogy neki más az anyukája, mint neked. kíváncsi vagyok, mikor jön el ez a nap. Nagyi szerint már most beszélnem kellene erről, hogy bele szokj a gondolatba, hogy nem csak Anyukáddal éltem együtt valaha. Gondolkodom még ezen, mi a jó, hogyan kellene ezt kommunikálni. Azt látom, hogy nagyon rosszul esik neked mindig, ha ő elmegy, sajnos keveset látod. Vajon féltékeny leszel egykoron majd Lilla másik tesójára, melye az anyukája új házasságából született? Hiszen Lilla sokkal több időt tud vele tölteni, mivel többet van sajnos az anyukájánál, mint itthon. De már csak négy év, és 18 lesz, oda megy és akkor, amikor akar. Akkor talán majd kiegyenlítődnek ezek a dolgok. 8 éve, hogy külön élek Lilla anyukájától, azóta várom, hogy ne egy bíróság, ne az anyja, hanem ő maga határozhassa meg, hogy hol van, hova megy. Értem én, hogy egy gyereknek az anyja a fontosabb, de abból is látszik, hogy neked is mennyire hiányzik ő, hogy azért aránytalan az, hogy 2 hétből 2,5 napot tölt velünk, nem? Minden apukának üzenem, aki válás előtt, közben van: Küzdj, és harcolj a gyerekért, és a közös felügyeletért. Ha megnyered, még mindig mondhatod, hogy lehet többet az anyjánál a gyerek, de ha akar, maradhat nálad is. Ne hagyd, hogy egy nő, az anya basáskodjon felettetek, de legyél megértő, és jófej, ha megnyered a közös felügyeletet. Nem biztos, hogy a 7 nap itt, 7 nap ott az jó megoldás, de nem lesz vita abból, ha 10 perccel később viszed vissza az anyjához. 

 

Bocs, Pani, ez Lilláról szólt, és az anyjáról, te szerencsére már nem érezted ezeket a csatározásokat. Lilla már nagy, 14, el tudja mondani, mit akar, ha még az anyja is az úr felette. A helyzet ma már sokkal jobb, mint volt. De mivel ma, nagypénteken sem volt velünk, így Anyukáddal mentünk le a Pure Cafe-ba. Biciklivel. Még gyorsabb voltál, mint múltkor, most én rohantam melletted. Oda-vissza bringával. És mégis, 20:45 perc van, és te nem akarsz aludni. Pedig délben is csak fél órát aludtál a kocsiban. Nem vagy egy nagy alvó, nem úgy mint Anyukád. Inkább úgy, mint én. Kiszámoltam, ha még mondjuk 40 évet élünk együtt akkor cirka 6,5 évet leszek egyedül, ugyanis átlag napi 4 órát vagyok ébren, miközben ő még alszik. Bár most már úgy látom, lassan te társam leszel ebben. Pedig jó lenne, ha még aludnál, hiszen ovis vagy. Nos, ilyen volt nálunk a Nagypéntek, egy félig esős, kicsit napos tavaszi nap.